Kiskirálysági puszta története

Kiskirálysági puszta története




Keletkezése Szilágyi Mihály kormányzó nevéhez fűződik, aki Mátyás király gyámjaként egy birtokvita kapcsán rajtaütött a Maróthiak birtokát képező Zeleméres falun , s a jobbágy lakosságát elhajtva a Hunyadiak területén telepítette le. Az új helységnek Mátyás király tiszteletére a Királyság nevet adta, ( 1461 ). A királyi birtokként kezelt falu kivételes helyzeténél fogva hamar fölvirágzott, népessége folyamatosan gyarapodott. Utóbb Mátyás édesanyja Szilágyi Erzsébet ellátására rendelte.Következő tulajdonos Corvin János, aki egyéb falvakkal együtt Dobozi Dánfi Andrásnak adományozta. Dobozi halálakor a margitszigeti apácák birtokába került . Az 1552.évi török pusztítást még kiheverte,de 1596.-ik évi hadmozdulatok idején azonban teljesen elpusztult. A török kiverése után báró Harruckern János György tulajdona lett. Több mint kétszáz éven át pusztaként említik. 1722-ben elszakadt Békés vármegyétől, Csongrád vármegye hatósága alá került.  A kiskirálysági puszta a XIX. században gróf Károlyi István birtoka. Családon belüli vagyonosztás során kapta Nagykirályság és Kiskirályság  nevet. Az 1836/37. évi örökváltság következtében Szentes város tulajdonába került. A környez ő külterületi lakott puszták összevonásával 1935-ben megalakult a Kiskirályság község, amely 1954.októberében megszűnt, s az újonnan alakított Eperjes községhez csatolták.